A Debreceni Városi Sportiskola judo szakosztály története 1975-öt írtunk, amikor három megszállott cselgáncsedző, Sápi Miklós, Vass Barnabás , és Tarjáni László - bekopogtatott a Debreceni Sportiskola akkori igazgatójához, Sárkány Gáborhoz azzal a nem kisebb céllal, hogy az intézmény keretein belül működjön ezen túl a sportág utánpótlás-nevelése. Mivel a sportvezető felismerte a lehetőséget és a Debreceni Dózsa felnőtt gárdája is igényelte a magas szintű utánpótlás-nevelést, így az elhatározást hamarosan tett követte: szeptember elsején meg alakult a cselgáncs szakosztály, a fent említett három edző irányításával. Az első időszakban hatvankét fiatal ismerkedett a sportág alapjaival, s bár a bázisegyesület, a Debreceni Dózsa sok segítséget adott az induláshoz, de ekkor még az edzések igen nehéz körülmények között, birkózó szőnyegen folytak, s központi telephelye sem volt a szakosztálynak. A következő évben megindult a fejlődés, igaz, ekkor még csupán három versenyen voltak a fiatalok. 1977-ben már nyolcvanegyre emelkedett a versenyzői létszám, s az év folyamán, tizennyolc viadalon képviselték a Debreceni Sportiskola színeit a cselgáncsozók. Ehhez az esztendőhöz fűződnek az első érmes helyezések az országos bajnokságokon: a kisdobosoknál Szűcs János arany, Nyilas Tibor pedig bronzérmet nyert, az úttörők mezőnyében Nagy János a harmadik Lovas István pedig a második helyet szerezte meg. A következő években is számtalanszor állhattak dobogóra az országos bajnokságokon a sportiskolások, a fejlődés nagyrészt annak is köszönhető, hogy az intézménynek sikerült vásárolnia egy tatami garnitúrát, egy igazi cselgáncsszőnyeget. A másik nagy változást az jelentette, hogy megkapták a cselgáncsozók a Mikes Kelemen utcai Dózsa-edző csarnokot, így igazi otthonra lelt a sportág, s a fiatalok a Debreceni Dózsa felnőtt versenyzőivel együtt gyakorolhattak. Azóta minden évben az ország egyik legeredményesebb utánpótlás-nevelő szakosztályai közé tartoztak. Volt olyan esztendő, hogy a serdülő magyar bajnokság kilenc súlycsoportja közül hatot Sápi Miklós tanítványai nyertek meg. Rettegett tó1ünk az egész ország! Általában úgy háromévenként bontogatta szárnyait egy-egy jó korosztály. Igen sikeresnek bizonyult az 1969-es, az 1971-es és az 1975-ös, 1981-es születésű gyerekekből álló évfolyam és minden esztendőben volt egy jól teljesítő korosztályt, amely eredményesebben szerepelt, mint a többi. Ha már a korosztályoknál tartunk, érdemes elidőzni egy kicsit és megtudakolni, vajon hogyan emlékszik vissza a sportiskolánál eltöltött évekre Csősz Imre a debreceni dzsúdó élet legeredményesebb versenyzője, aki igazán remek alapokat szerzett az intézmény keretei között. A nehézsúlyú judós felnőttként olimpiai és világbajnoki bronzérmet, valamint Európa bajnoki aranyérmet is nyert - számos magyar és nemzetközi siker mellett -, azaz nyugodtan kijelenthető, hogy nemcsak szűkebb hazájában, Debrecenben, hanem az egész magyar cselgáncséletben örökre beírta nevét a hallhatatlanok közé. - Tarjáni László útmutatásai mellett ismerkedtem meg a sportág alapjaival, de a sportiskolában eltölt évek alatt sok edzővel dolgoztam együtt. Nevelő edzőm volt többek között Sápi Miklós is. Kiváló közösség jellemezte azokban az években a szakosztályt, sok tehetséges, fiatal versenyző szeretett volna bizonyítani, így az edzéseken igencsak meghajtottuk egymást. A DSI cselgáncsozójaként korosztályos magyar bajnoki címeket és úttörő olimpiai győzelmeket is szereztem, és ezeken a versenyeken gyűjtött tapasztalatokat később is remekül tudtam kamatoztatni. Összegezve: kellemes emlékekkel gondolok vissza a sportiskolai évekre - foglalta össze a pályafutását 2000-ben befejező sportember. És ha már Csősz Imre a trénereket említette, az évek alatt nem kevesebb, mint tizennyolc edző készítette fel a fiatalokat a rangos hazai és külföldi viadalokra. A régebbi időkben az alapítók mellett Illés Mihály, id. Tar Mihály, Fodor Gábor, Szabó Ferenc, Balogh Zoltán, Szinkulics János, Zöld György, Fábián János, Varga Tünde, Máté Sándor és Szabó Zoltán istápolta a komolyan cselgáncsozni szándékozó ifjakat, a 2000-es évekre négy edző maradt, Sápi Miklós Nagy István, Czuprik István és Raus Tamás Ők pallérozták tovább a DSI-s tehetségeket. Volt olyan szakasz, hogy egyszerre hét edzőt is foglalkoztatott a sportiskola, de általában a 2-3 főállású edző alkotta a csapatot. Valamennyi edzőben közös, hogy mérhetetlen szeretettel viseltettek versenyzőik iránt, nem egy közülük pedig maga is a debreceni judo élet meghatározó személyiségének számít. Ha szakaszokra szeretnénk bontani az elmúlt 30 évet, akkor az első szakasz minden bizonnyal a 1989-ig tartana, hiszen ebben a periódusban Sápi Miklós szakág vezető irányításával tehetséges fiúk és lányok közös koordinálás alatt készültek a DSI-ben. 1989-ben speciális helyzet alakult ki az intézményben, hiszen a szakosztályon belül külön működött a fiú és külön a leány szakág. Előbbinek Czuprik István volt a vezetője, míg a gyengébb nem képviselőit Sápi Miklós edzette. Nem is akárhogyan, hiszen a kilencvenes években Debrecen büszkélkedhetett az ország legeredményesebb női szakosztályával. Kétszer nyertek felnőtt CSB-t, ötször junior CSB-t, nyolcszor ifjúsági CSb-t. Nem egy sportoló sokszoros utánpótlás országos bajnoknak vallhatja magát, emellett a nemzetközi eredményekben sem volt hiány. Elég csak Lámfalussy Anna junior EB-3, vagy Sajó Gabriella és Sarkadi Mária EORV győzelmét említeni, de Sági Edina, Sápi Krisztina és Nagy Andrea is kimagasló eredményeket produkált. 2000-ben aztán ismét egyesült a két szakág, Sápi Miklós lett a szakág vezető és azóta inkább a fiúk viszik a prímet, köszönhetően Nagy István és Raus Tamás ténykedésének. Az újabb generációk közül többen is többszörös országos és diákolimpiai bajnoknak mondhatják magukat, de három család gyermekei talán a versenyzőtársaknál is jelentősebb dicsőséget szereztek a cívisvárosnak. A Skapinyecz, a Tőzsér és a Madarász testvérekről van szó. Egyébként komoly probléma az utóbbi években, hogy egyre kevesebb fiatal kacérkodik a cselgánccsal. Míg egy évtizede egy meghirdetett toborzóra hetven-nyolcvan gyermek jelentkezett, addig napjainkban szinte lasszóval kell fogni a cselgáncsozni szándékozó gyerekeket. A tömegek hiányában így természetesen jóval nehezebb a legtehetségesebbek kiválasztása is, majd pedig a megtartásuk is. Noha a Mikes Kelemen utcai edzőcsarnok mellett Debrecenben a József Attila, a Móra Ferenc és a Bocskai általános iskolákban ismerkedhetnek meg a fiatalok a cselgánccsal. A szakosztály kihelyezett tagozata működött Hosszúpályiban, Létavértesen, Bodaszőlőn. A központi judo teremben az edzés körülmények romlottak. A fiatalok még mindig a régi elhasználódott szőnyegeken gyakorolnak, márpedig ez nem segíti a fejlődést. Az előrelépéshez a fentiek javítása mellett az is szükséges, hogy ismét legyen egy erős felnőtt egyesülete városnak. Amióta ugyanis a Debreceni Dózsa megszűnt (1997), azóta Csősz Irnrén kívül szinte nincs is klasszis versenyzője a cívisvárosnak. Márpedig ez nagyon fontos lenne. Az elmúlt harminc évben a rangos hazai és nemzetközi versenyek rendezéséből is kivette a részét a Debreceni Sportiskola. A számos diákolimpiai, országos utánpótlás bajnokság és regionális verseny szervezése mellett tevékenyen részt vett a szakosztály a felnőtt magyar bajnokságok megrendezésében is (legutóbb 2000-ben randevúztak Debrecenben a sportág legjobbjai). Sőt, az 1981-es felnőtt Európa-bajnokságon is ott tüsténkedtek a DSI edzői és versenyzői. A sportág helyi szerelmesei remélik, hogy a jelenlegi versenyzők közül is sokan maradnak meg hosszabb távon e csodálatos sportág mellett. A Debreceni Városi Önkormányzat döntése értelmében a Debreceni Sportiskola 2005. december 31.-én jogutód nélkül megszűnt. Az edzőket elküldték, nyugdíjazták, egyesek átkerültek az újonnan alakuló klubhoz. A Debreceni Sportcentrum kht. keretein belül szerveződött egy judo sportiskola, de ez már egy másik történet. A Debreceni Sportiskola színeiben országos bajnoki címet szerzett legeredményesebb sportolók, a teljesség igény nélkül Lányok: Zara Melinda, Szegedi Bernadett, Nagy Brigitta, Fehér Daniella, Kiss Tímea, Sarkadi Mária, Beck Edina, Demeter Szabina, Sirnkó Réka, Bencsik Judit, Lárnfalussy Anna, Tóth Zsófia, Karasz Adrienn, Pintye Judit, Sajó Gabriella, Novák Szilvia, Polgár Beáta, Sági Edina, Nagy Andrea, Nagy Brigitta, Varga Enikő, Tőkés Szilvia, Mezei Ágnes, Kiss Orsolya, Németh Beáta, Fekete Zsuzsa, Forgács Dóra. Fiúk: Csősz Imre, Oláh Csaba, Szűcs János, Vasók Imre, WIadirnir Ruszlán,Burai László, Hadházi László, Kiss László, Löki Márton, Antal András, Lugosi György, Csuri Zoltán, Madai Attila, Szabó Dániel, Sípos Péter, Pálfalvi Ferenc, Aranyi Zoltán, Skapinyecz Dávid, Tőzsér Norbert, Bán András, Németi Zoltán, Oláh István, Balogh Zoltán, Szabó Ferenc, Demeter Tamás, Kárándi Dániel, Ivánka Tibor, Barna János, Fodor Miklós, Sipos László, Csedrik Viktor, Tőzsér Sándor,Balogh Sándor, Barnusz Péter, Kiss Tamás, Mezei András, Szabó Tibor, Vágó Tamás, Majoroczki Emil, Szilágyi Zsolt, Nagy Bence, Nyilas Tibor, Tar Mihály, Hamar Csaba, Sulyok László, Szűcs László, Bodnár András, Brandtner János, Lőrinczi Tibor, Fedora Sándor, Varga Lajos, Nagy Attila, Bere Attila, Kozma József, Szegedi István, Balogh Zsolt, Skapinyecz József, Tőzsér Sándor, Madarász Attila, Papp Zoltán, Madarász Tamás, Összeállította: 2011. június 28. Sápi Miklós Azóta az egyesület megszűnt és ezért nincs képviselője, címe és elérhetősége.